A hétfő szombaton kezdődik (e-könyv)

A történet három részből áll: Hűhó a dívány körül, Hiúságok hiúsága, Mindenféle hűhó. Az első rész bevezető, előkészítő szerepet tölt be, a második szatirikus és polemikus jellegű, a harmadik a tudományos kreativitás természetének feltárására törekszik, valamint arra, hogy a képzelet és gondolkodás képessége milyen fontos szerepet játszik az életben.
Szása Privalov, a leningrádi fiatal programozó nyaralni megy, amikor egy erdőben felvesz két stoppost, akikről kiderül, hogy a közeli helyi intézet két alkalmazottja. A két férfi felajánlja, hogy Privalov dolgozzon az ő cégüknél, és azt is elintézik, hogy Szása ne az autójában aludjon, hanem fedett helyen egy házban. Este azonban kiderül, hogy a programozó egy felettébb különös helyre került. A varázslatos tükör, egy hatalmas beszélő kandúr, egy kútban élő csuka, amely a férfi vágyainak teljesítését kínálja, a valóságnak érzékelt furcsa álmok Privalov számára elsősorban érdekes anyagnak tűnnek kíváncsiságának kielégítésére. A településen is folyamatosan zajlanak szokatlan események, Privalov fokozatosan arra a következtetésre jut, hogy ezeknek a furcsa, szürreális dolgoknak mégis bele kell illeszkedniük valamilyen rendszerbe.
A második részre körülbelül hat hónappal az első rész után kerül sor. Szása már az észak-oroszországi Szolovecben működő szupertitkos BOVATKI (Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete)[2] munkatársa.
Ebben a különös intézetben nagy tudású, tapasztalt szakemberek, boszorkányok és varázslók dolgoznak, de szőrszálhasogató bürokraták is megtalálhatók. A néha egymással is vetélkedő munkatársak hasznos vagy teljesen haszontalan dolgokkal kísérleteznek. A mágiát kutatják a szovjet szocializmus körülményei között, ahol a tervgazdálkodás miatt időnként hiányoznak a legfontosabb alapanyagok, és a szervezés sem tökéletes. Gyakran előfordulnak a kutatások közben balesetek, amiket természetesen el kell titkolniuk. A munkatársak a fafejű bürokrata főnök által biztosított rendkívül szűk keretek között próbálnak kreatívak lenni, hogy néha egyáltalán valamit valóban kutatni tudjanak.