Amikor megírtam az Ezeréves őrszolgálat sorozat befejező
kötetét, hiányt éreztem. Azon gondolkodtam, vajon hogyan kezdődhetett az egész
történet, és amíg ezen törtem a fejem, rájöttem, hogy ez az olvasót is fölöttébb
érdekelheti. Az jutott az eszembe, meg kellene írnom a mese elejét, de egy
kicsit tévedtem. A mesét nem én írtam, az megírta saját magát. Még a
szereplőket sem én találtam ki, azok hívás nélkül jelentkeztek, és tudatták
velem, ha a történet elejére vagyok kíváncsi, akkor az ő karakterüket ábrázoljam,
és az ő sorsukat kövessem. Ez a regény nélkülem született, csak lejegyeztem, de
írni a sorozat másik négy kötete írta. A mondatokat én formáltam ugyan, de ez
nem több annál, mint amikor a történész lejegyzi a régi korok eseményeit. A mese
úgy kanyargott, ahogy akart, és abba nem avatkoztam bele. Egy történész sem
másíthatná meg az eltelt idők eseményeinek leírását. Beszélhet róla viccesen
vagy szomorúan, szárazon vagy drámai hangon, de a valót kell mondania. Nekem is
csak ennyi választásom maradt.
Végül pedig kiderült: az ezeréves őrszolgálat tízezer évvel
ezelőtt kezdődött.
Jó szórakozást kívánok a regényhez!