Gerõcs Péter novelláit a fõhõs, Zombor személye tartja egybe. A szövegek, épp úgy, mint Zombor, egyetlen problémát járnak körül, ám a problémára adott válasz nem biztos, hogy elhangzik a kötetben, ehhez ugyanis szükséges egy helyes kérdésfeltevés. Ez után nyomoznak ketten, a szöveg és a hõs. Újra és újra nekirugaszkodnak, hogy megtalálják a szövegbõl ki, vagy abba bevezetõ utat, s teszik mindezt intellektuális és érzelmi esendõségeiktõl bénultan, emberi kicsinyességeken és narratológiai buktatókon átvergõdve, míg végül nagy kínkeservvel mégis csak megfogalmaznak valamit, vagy még inkább: megfogalmazódik valami általuk. A szöveg becsap minket. A tényleges hõs ugyanis nem Zombor, hanem az elbeszélõ, aki cinikus-ironikus élceivel mutatja meg egy látszólag jelentéktelen fiatalember csetléseit, botlásait, s teátrális gesztusaival olyan bûvkörbe vonja a történet egészét, s magát az elõadás hallgatóját is, hogy az olvasó végül saját gyarlóságával kénytelen szembesülni.