Két történet fut párhuzamosan a regényben, az eseményszálak azonban összefonódnak. Az első történetben a brezsnyevi korszakban Feliksz Szorokin, a sikeres forgatókönyvíró, abból él, hogy forgatókönyveket ír katonai-hazafias témájú filmekhez és tévésorozatokhoz. Most azon töpreng, miért lett művészi sorsa olyan reménytelenül megnyomorítva. Egyrészt már most is undorodik a kulturális élet bizarr gyakorlataitól, amely egy virágzó adminisztratív részleggé alakult át. A bürokraták átvették a művészi folyamatok irányítását, sőt az egyes ember minőségének „abszolút objektív mérését” próbálják megvalósítani. Másrészt a „magasabb helyek” számára megfelelő írásai neki jó anyagi hátteret biztosítanak. Sok más szerzőhöz hasonlóan Szorokinnak is évek óta az íróasztalfiókjában van egy regény, amelyet remekművének tart. A kiadóba azonban egyszer sem mert vele elmenni.
A második történet Szorokinnak a még meg nem jelent regényében leírt eseményeket tartalmazzák. A főszereplő Viktor Banyev, szintén író, aki egy elkorhadt és széteső, egoista totalitárius államban él. Visszatér a szülővárosába, ahol titokzatos események zajlanak. A szebb jövő reményében bízó Banyev követi a jobb kor hajnalát ígérő kiközösítettek, a titokzatos város peremén karanténban élő leprások, a társaiknál előbbre látók sorsát.